Úgy váltakozik a hangulata a kislánynak mint egy hormonzavarosnak. Egyszer visszarohan az ajtóból, hogy adjon nekem még egy puszit, máskor pedig közli vacsoránál, hogy addig nem eszi meg a következő falatot, amíg Hédi fel nem áll az asztaltól. Középút NINCS. Iszonyú nehéz alkalmazkodnom ehhez, viszont anyukán is látom a pánik jeleit, ugyanis kezd rájönni, hogy ez az állapot nem fog elmúlni a távozásommal, ő pedig egyedül marad egy 4 éves kislánnyal, aki azon tölti ki a mérgét, aki éppen a legközelebb van (jelen esetben én foglalkozom vele délutánonként ugyebár). Nem nagyon tudja még ő sem kezelni a lánya kirohanásait, néha csak szó nélkül nézi, hogy mit művel a gyerek, máskor viszont rákiabál, amire persze a gyerek bőgésben tör ki. Egyre gyakoribbak a hisztik, a hangulatváltozások és a szélsőséges helyzetek. Már nem lehet nyugodtan vacsorázni sem, mert a gyerek egyfolytában feláll az asztaltól, énekelget, táncol, tornázik és forog a székén, teli szájjal járkál fel-alá, hadonászik a villájával, játszik az étellel, elmegy közben wc-re, bemászik az asztal alá, átül egy másik székre, háromszor megkerüli az asztalt és közben az anyja eteti őt, mert máshogy nem eszik. Anyuka annak a híve, hogy ha háromnál többször szól rá a gyerekre valami miatt, akkor a gyerek ezt elengedi a füle mellett, mert túl sokszor hallja, ezért inkább már nem is ülteti vissza az asztalhoz, hanem kábé tűr és tűr (már várom a robbanást). Anyuka kérdezgeti, hogy ki csinálja ezt az oviban, kitől tanulja ezeket, a gyerek pedig büszkén feleli, hogy ezeket ő maga találta ki.
Nehezemre esik elviselni, hogy egy négy éves gyerek jelenleg a főnököm, hogy azt kell csinálnom amit ő akar és ahhoz kell alkalmazkodnom, amilyen hangulata éppen van. Ha délután rámbassza az ajtót és rámkiabál, hogy menjek ki a szobájából, akkoris mosolyogva kell őt fogadnom, amikor fél óra múlva sűrűn pislogva jön utánam, hogy játszani szeretne velem. Sejtettem, hogy Stella távozása majd felkavarja a gyereket, de remélem, nem marad így április 23-ig. Mindenesetre egy hét múlva érkezik Marcsi, úgyhogy a gyerekkel töltött órák száma is remélem kedvezőbben alakul.
Napi (Hungaro-mém) cicus:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése