Péntek éjszaka többször is felébredtem arra, hogy rosszul vagyok, de nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget. Ám reggel amikor csögött az óra, nem tudtam kikelni az ágyból és folyamatos hányingerrel küszködtem. Aznapra elég sok minden be volt tervezve, de mivel az állapotom nem engedte a városnézést, így felcseréltük a szombati és a vasárnapi programokat: szombaton irány Moda + gofrievés + bőröndpakolás, vasárnap pedig Topkapi Palota + Galata-híd + Sapphire tower. Anyuka hazafelé hozott nekem gyógyszert "ezeket szedd be, nehogy mi is elkapjuk" felkiáltással. Konzultált a nagynénjével, aki orvos és valószínűleg egy vírust kaptam el, ami most egész Isztambulban tombol. Úgyhogy beszedtem a pirulákat, mert mindenképp teljesíteni akartam a kitűzött programokat, hiszen ezek a napok nem csak Marcsi utolsó napjai voltak, de az enyémek is. Jobban is lettem valamivel, úgyhogy a kikötőben találkoztunk Mártival és elsétáltunk Modába, ahol én ugyan nem, de ők ettek 1-1 gofrit, majd kifeküdtünk a tengerpartra magunkba szívni egy kis D vitamint.
Lefekvés előtt igyekeztem mindenre gondolni és vittem fel magammal egy szatryot is, amelyről később kiderült, hogy nagyon jó ötlet volt. Ugyanis hajnal fél 2-kor arra keltem, hogy rosszul vagyok, majd ki is dobtam a taccsot. Közben Marcsit kisebb pánikroham lelte, amiért hányás hangjára ébredt, de utána még visszafeküdtünk aludni és reméltük, hogy ennyi volt az egész.
Reggel elkészültünk, majd elindultunk a Topkapiba. Elég lassan haladt a jegypénztárnál a sor plusz bent is hatalmas sorok álltak a legtöbb terem előtt. Egyszer előre is pofátlankodtunk, úgyhogy anyáink biztosan csuklottak elég rendesen. A múzeum nagyon szép volt, a szultánok ékszerei, trónjai, ruhái stb. voltak kiállítva plusz volt egy hárem rész, ahol értelemszerűen a szultán háreme lakott. Nem szabadott fotózni, de azért néhány sunyi fotót majd felteszek ide Marcsi iPodjáról, ha megkapom tőle a képeket.
Majd visszasétáltunk a kikötőbe és átmentünk a Galata-hídon. Rengetegen pecáztak róla, mint mindig, nem hiába itt kell balik ekmek-et (halas szendvicset) enni, ennél frissebben sehol nem kap az ember halat. Bár nekünk ez a fogás most kimaradt a betegség miatt, egész nap ropin és frissen facsart gyümölcsleveken éltünk.
A pasi, aki öltönyben is simán horgászik: :P
Majd irány a Sapphire tower, ami Törökország legmagasabb felhőkarcolója. 236 m és 54 emelet magas. A felhőkarcoló aljéban egy 5 emeletes bevásárlóközpont van, és 18 líráért fel lehet menni a torony tetejére. Pontosan egy perc alatt visz fel a lift, gudult is a fülünk rendesen út közben, de a 360 fokos panoráma mindenért kárpótolja az embert!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése