2013. április 24., szerda

Kultúrálódás és shopping túra

Csütörtökre a Modern Istanbul Múzeum volt betervezve, ugyanis csütörtökönként mindig ingyenes a belépés. Nem sokat aludtunk az azelőtti buli miatt, főleg, hogy 3/4 órát álltunk hatan magyarok a buszmegállóban, amikoris rájöttünk,hogy 2 után már nem is jár busz. Persze nem kellett félteni, a buli folytatódott a buszmegállóban is, főleg hogy a srácokat még ilyen matton nem is láttam :P Úgyhogy végül hosszas alkudozás után taxival mentünk haza.

A gyerkőcöt a múlt héten sem oviba nem kellett vinnem, sem elhoznom onnan, ugyanis ha anyukának dolga van házon kívül, akkor mindig útba ejti az ovit is. Most úgy tűnik elég sok dolga volt a városban, járkált a bankba ügyet intézni meg fényképeket nyomtatni stb. Úgyhogy egyből indultunk is a múzeumba. Már a múzeum neve is mutatja, hogy modern művek vannak ott elhelyezve, ami nem túl bíztató, de ingyen volt és gyönyörű az épületből a kilátás a Boszporuszra.

A művek fele nagyon szép volt és valóban volt számunkra is művészi értéke, viszont a másik felén a kiállításnak már éppen fel akartuk ajánlani építő célzattal, hogy szívesen ráfosunk a vászonra, hátha akkor szebb lesz valamivel. :P

Péntekre pedig az anyagbazárt terveztük, ám anyuka reggel közölte, hogy Babérlevél beteg és valószínűleg otthon fog maradni. Azt hittem, hogy ott helyben megütök valakit, ugyanis nem beteg gyerekre való felvigyázást terveztem Marcsi ittléte alatt. Ám anyuka helyesbítette, hogy hagyja kialudni a gyerkőcöt és ha jobban lesz reggel és szépen eszik a reggelinél, akkor még elviszi oviba (a török oviba bármikor viheted a kölyköt és bármikor el is hozhatod). Szerencsére reggel teljesen fitt volt, úgyhogy mindenki ment a saját dolgára, nekünk pedig irány az anyagbazár! Természetesen most sem hagyhattuk ki a 6 lírás táskákat és az 50 kurusos (fél líra) hajbavalókat illetve bizsukat úgyhogy mindenki elégedetten tért haza a shopping túráról.
Hazatérve még nem volt otthon a gyerkőc, ám nem kellett sokat várni rá: hazajött, majd wc-re rohanás közben csak úgy közölte velem, hogy "Szia Hédi, soha többet nem akarlak látni". Persze anyuka egy szót sem szólt a jól nevelt megjegyzésre, de már nem is zavartattam magam, bár tény, hogy eddig ez volt a legdurvább, amit mondott nekem, főleg hogy egész nap nem is látott, úgymond "rosszat" sem tudtam tenni. De már egészen megszoktam, hogy rajtam tölti ki a mérgét. Utána persze egy óra múlva már a kanapén bújt hozzám, puszikat adott és mondogatta, hogy mennyire szeret, mindezt csak úgy spontán. Úgyhogy igazodjon el rajta az, aki tud...

És végül az esti naplemente a partról:




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése