2013. június 25., kedd

Bayerisches Nationalmuseum és Pinakothek

A múlt heti 30 fok feletti hőmérséklet után beköszöntött ismételten az esős idő. Nem is lenne baj, hogy lehűl egy kicsit a levegő, de már éppen elszoktam az esőben való biciklizéstől, amikor szedem össze a gyerekeket az oviból/suliból. Így vasárnap ismét múzeumozásra került a sor, hiszen ilyenkor nem túl kellemesek a kinti programok.

Megnéztük a neten, hogy mely múzeumokban 1 euró a belépő vasárnaponként, majd felültünk a 100-as buszra, ami egy múzeumjárat, hogy majd időközben eldöntjük melyikbe megyünk el. Rögtön le is ugrottunk egy emlékműnél fotózkodni, mert eszméletlen szép volt a folyómentén az emlékmű kis parkja és szökőkútja:







Majd Enikővel kiegészülve irány az első állomásunk, a Bayerisches Nationalmuseum. Bajorország történelmét mutatta be minden lehetséges kiállítási tárggyal: szentképekkel, oltárakkal, szobrokkal, festményekkel, porcelán díszekkel, ékszerekkel, dísztárgyakkal, bútorokkal stb. Hatalmas volt a múzeum (3 szintes) és tényleg gyönyörű és izgalmas! Komolyan az egyik legjobb múzeum Münchenben az eddig látottak közül!








A második állomásunk a Pinakothek volt, ahol kizárólag festmények vannak illetve elvétve pár szobor. Mivel egyikőnk sem hatalmas művészlélek, így körbejártuk a múzeumot megnézve az összes festményt és leálltunk, ha valami nagyon szép vagy éppen hihetetlenül csúnya volt. Értékelem a szépet, de azért nem tudnék egy festményt órákig bámulni. Mindenesetre szép volt a múzeum és volt egy pár híres Picasso, Van Gogh, Monet és Manet festmény, illetve én Kandinskyt is ismertem a kiállítottak közül.


Van Gogh

Monet

Furi a múzeum shopban :D

Természetesen a napot kajálással zártuk (a sörözés az esős idő miatt elmaradt). Ismét mozgalmas hétvégén vagyunk túl és még így is megannyi látnivaló és terv áll előttünk a következő hetekre! :)

Dachau

Szombat délelőtt nekivágtunk Dachaunak, hogy megnézzük a koncentrációs tábort. Az állomástól még egy bő fél órás gyalogút várt ránk, de nem a város szélén van, hanem lényegében megtartották a tábor területét, de mellette ugyanúgy folytatódik a város többi része kajáldákkal, boltokkal, lakóházakkal stb. A belépés ingyenes volt, fizetni csak az audio guide-ért kell, de mindenhez volt leírás angolul és németül is, így nem volt rá szükségünk.

A koncentrációs tábor kapuja, rajta: Arbeit macht frei


A börtöncellák folyosója

Pár plakát és fénykép


A müncheni városháza még horogkereszttel a tetején!

 Külön falakon el volt helyezve a különböző nemzetekből egy-egy ember sorsa, hogy miként kerültek oda és mi lett a sorsuk. A magyar foglyok közül páran:

Egy szobában emléktáblák voltak kitéve, amit a rokonok, barátok csináltak az itt elhunytak emlékére (volt magyar emlékkő is)

Krematórium: végig lehetett menni a krematórium összes termén és mindegyiknek ki volt írva, hogy mire használták pl: fertőtlenítő, váróterem (!!!), vetkőző, gázkamra, melyre hatalmas betűkkel volt kiírva, hogy fürdőszoba, majd leírták, hogy hány hulla fért be egyszerre a kemencébe stb.

Újdonságként nem igazán értek dolgok, ugyanis az egyetemen rengeteget tanultunk ezekről a dolgokról, kötelező olvasmányokat kaptunk ezzel kapcsolatban, illetve tényleg minden félévben szóba került valamilyen formában a második világháború. Láttam embereket, akiket sokkal jobban megrázott a tábor. Mindenki tanulja ugyan történelem órán a második világháborút, külön órát szánnak a holocaustnak, de azért látni a képeket, hallgatni a túlélőket a videón egészen más. 

Mindenképpen érdemes elmenni és megnézni a tábort: az első világháborútól, Hitler hatalomra jutásán keresztül egészen a tábor felszabadításáig minden le van írva időrendben és képekkel szemléltetve.

2013. június 21., péntek

Türelem, türelem!

Mint már említettem, a kislányhoz sokkal nagyobb türelem szükséges. Nem tudom, hogy a korából vagy a személyiségéből adódik-e, de iszonyú figyelmetlen: biciklizés közben még mindig képes bevágni előttem a satuféket csak úgy, holott már többször mondtam neki, hogy ilyet ne csináljon, mert ha belehajtok a biciklijébe, az neki fog jobban fájni, nem nekem.

Valamelyik nap egy hatalmas táblának ment neki, amivel a járdán való építkezést vették körbe. Szó szerint, nekiszáguldott szemből, elesett, majd amikor már kezdett lenyugodni a bőgésből, akkor megkérdeztem, hogy amúgy miért hajtottál neki? "Nem láttam..." Most viccelsz??? Az egész piros és a fél járdát elfoglalja, ráadásul nem először biciklizünk erre.

De abból sem tanult, hogy a kisfiúval való versengés nem éppen a legjobb ötlet. Épp fagyizás után indultunk haza, felkiáltott, hogy "Verseeeeeeny!", begyorsult és abban a pillanatban akkorát zakózott, hogy az összes járókelő leállt, hogy tudnak-e segíteni. A térdemre ültettem a síró kislányt és már éppen kezdte abbahagyni, amikor a kisfiú volt olyan jófej, hogy közölje: Úúúú, vér van a lábadon! A kislány lenézett és úgy elkezdett üvölteni, mint ha nem egy darab csepp lenne ott, hanem kábé hiányozna a lábfeje. Akárhányszor lenézett, pánikrohamot kapott, erre jön egy járókelő, hogy segíthet-e, mondtam, hogy nagyon kedves, de nem tud, mire megjegyezte, hogy véres a kislány szája! AZ EPERFAGYI TE TUSKÓ!! Ha még valaki vért említ, esküszöm az ölébe rakom a gyereket, hogy neki ordítson. A kislánynak szó szerint meg kellett tiltanom, hogy lenézzen a lábára, mert miután sikerült visszaülni a biciklire és elindulni állandóan a minisebet nézegette és már láttam a grimaszt az arcán, hogy éppen ordításhoz készülődik. Otthon pedig már a felfújható medencében vígan gyilkolászták egymást, nagyon kis viccesek voltak, már ezért is megéri a 30 fok feletti hőmérséklet! 

A szülők is nagyon lazán kezelik a hisztiket, nem idegelik fel magukat és ezt hihetetlenül jó látni. Az előző két család osztogatta nekem a tanácsokat, hogy ha majd gyerekem lesz, hogyan neveljem. Hát köszönöm, sem otthon "dolgozó" a saját gyerekeit nem elviselni képes anyuka, sem "neveljünk otthon egy második Hitlert" nem akarok lenni. Itt nem osztogatják a tanácsokat, és nincs is rá szükség, mert látom, hogy amit csinálnak, az valóban működik és a gyerekek is tündérbogarak. Elég egy lazán közölt félmondat hazafele úton, miszerint "Ha nem hagyod abba a hisztit, beraklak a csomagtartóba és ott utazol tovább" és már vége is a kamusírásnak.

2013. június 18., kedd

Starnberger See

Ha már beköszöntött a jó idő, akkor kötelező hétvégén kirándulni! Vasárnap ellátogattunk Furival a Starnberges See-hez, ami egy hatalmas tó München mellett, S-Bahnnal simán ki lehet menni.


 Furi a kacsmamával és a minikacsuszokkal


 Azért ebédre bevágtunk egy bécsi párost egy kis kenyérrel meg egy fél vekni folyékony kenyérrel


Tóparti hesszelés

 Legszebb csendélet




Henyéltünk a sörünk mellett, sétáltunk, jégkrémet ettünk és napoztunk (próbálkozásaim a vállamon éktelenkedő két hófehér csík eltüntetésére szánalmasan kevésnek bizonyultak). A hajókirándulásról sajnos lecsúsztunk, mert fél 4-kor már érthetetlen módon nem indítottak egy órás járatot, csak 2 órásat az pedig már jóval drágább volt. Na mindegy, majd legközelebb :) 

St. Peter torony és Frauenkirche

Szombaton verőfényes napsütésre ébredtünk, úgyhogy irány a city! A Szt. Péter torony és a Frauenkirche volt aznapra betervezve, ugyanis Furi csak 3-tól volt szabad, nekem pedig este 7-re haza kellett érnem babysittelni, ugyanis a szülők mentek el valahova. Hárman indultunk neki: Furi, Zsu és én.

Az első állomás a St. Peter torony megmászása volt. Hát szó szerint felszenvedtünk magunkat, ugyanis a melegben még lépcsőzni ki tudja hány emeletet azokon a szűk folyosókon... De hát a szép kilátásért meg kell szenvedni :P (Amúgy érdekes módon elfogadták a magyar diákigazolványomat, bár valószínűleg csak azért, mert 50 cent volt az árkülönbség a diák és a felnőtt jegy között)



 A Frauenkirche és én

 Városháza München főterén, a Marienplatzon

A második állomás a Frauenkirche volt, amely szintén nevezetessége Münchennek. A legérdekesebb dolog talán az ördög lábnyoma a templom előterében. A történet szerint, amikor már az utolsó simításokat végezték a templomon, az ördög elment a templomba megnézni, hogy haladnak a munkálatok. A lábnyom érdekessége, hogy ha odaállunk, akkor egyetlen egy oldalsó ablakot sem lehet látni, de annak idején az építéskor még a bejárattal szemben lévő főablak is le volt takarva egy festménnyel. Az ördög elkezdett kacagni, hogy miféle épületet húznak ezek fel, hiszen még ablak sincs! Majd ahogy előrébb ment, meglátta a rengeteg hatalmas oldalsó ablakot. Annyira dühös lett, hogy a végén mégiscsak rajta nevettek, hogy forgószéllé változott és megpróbálta lerombolni a templomot, de nem sikerült neki. A legenda szerint a mai napig visszatér az ördögnek egy-egy társa forgószél formájában és megpróbál kárt tenni az épületben, de hiába.


Én is gyújtottam egy gyertyát, de paraszt módon 1, 2 és 5 centesekből váltogattam össze az 50 centet


Orgona


Az áhitat után pedig hova máshova vezethetett volna az utunk, mint egy jól megérdemelt sörért!

2013. június 12., szerda

Csak röviden

Vasárnap egy előadásra mentünk Furival. Egy ismerőse végigvezetett minket illetve még pár érdeklődőt München főterén és megálltunk a városkapunál illetve egyéb szobroknál, szökőkutaknál és domborműveknek és elmagyarázta a jelentésüket, a szimbólumok értelmezését stb. Nagyon érdekes volt, hiszen ezek mellett az ember simán elmegy városnézés közben, nem feltétlenül jutna eszünkbe felnézni egy hatalmas ház tetejére vagy bármiféle jelentést tulajdonítani egy-egy kisebb szökőkútnak. Utána még az egyik résztvevő vendégül látott mindenkit ebédre, majd még megnéztünk a témához kapcsolódó két filmet is.


Közben megérkezett Furiékhoz a cica. Már régóta tervben volt egy kiscica, de most adta be mindenki a derekát a családban. Úgyhogy a hétfő természetesen azzal indult, hogy átmentem hozzájuk macskázni. Ideje volt már, mert Isztambul után München azért egy elég erőteljes visszaesés állatok szempontjából. Nyilván mondanom sem kell, hogy Mia cica mindenkit az ujja köré csavart és én sem tudtam letenni a kezemből a kis cukorfalatot!

Hát nem gyönyörűséges cukorborsó??? ^^

A hét eseménye pedig már hétfőn lezajlott: amikor megyek a kisfiúért a napközibe, akkor ugyebár a napközis tanárok mindig köszönnek minden szülőnek/ópernek, hogy "hallo". Na most elszáguldva mellettem egy sötétebb bőrű napközis tanár simán rámköszönt törökül, hogy "merhaba"! Visszaköszöntem neki törökül, de utána percekig sokkolva álltam, hogy ezt mégis hogy? :D

2013. június 10., hétfő

Nürnberg

Ha jó idő, akkor kirándulásra fel! Ezúttal Nürnberg volt az úticél: itt van a közelben és nem öntötte el az árvíz. Felültünk reggel a vonatra, majd este egy kiadós városnézés és egy kis shopping után ismét hazatértünk. Bayern tickettel csak 10 euró volt az oda-vissza jegy plusz a nürnbergi közlekedés. Úgyhogy érdemes kihasználni a lehetőséget és elnézni a környező városokba.


Kézművesek utcája rögtön az állomásnál



Természetesen tüntetésbe botlottunk: a németországi törökök tiltakoznak a törökországi helyzet, az ottani erőszak ellen

Szent Lorenz templom az óvárosi részben




A Pegnitz folyó

A néger bácsi tartja a budipapírt

Csontvázas szobor

A főtéren lévő oszlopnál hogy ha háromszor megforgatjuk a kerítésen lévő karikát, akkor szerencse fog minket érni. Persze mindenki sorba állt :)

Irány a vár!


Kilátás a várból a városra

Jobban örültünk volna, hogy ha a háttér is benne van, de már megszoktam, hogy erre senki sem képes, akit megkérünk, hogy fotózzon le minket. Amúgy meg: én, Furi és Zsu


Utcai művészet! Ki ismeri fel őket?





Mechanikus színház mozgó bábukkal és előre felvett szöveggel

Beach bar


A föld alatti mozi. A második világháborúban ledobtak ide egy bombát és a helyén keletkezett lyukat nem feltöltötték, hanem föld alatti mozit építettek belőle.

A szerelmesek lakatjai itt is megtalálhatók


Pont kifogtunk egy fesztivált

Doku-Zentrum a második világháborúról

Biergarten (még szép!)

Nürnbergi wurst nyamiii