A hétvégén kábé bejártunk minden helyet, aminek a nevében "burg" van: Salzburg, Augsburg, Burghausen. :D Eredeti terv szerint vasárnap az Ausztriában található Zell am See-hez mentünk volna, de miután a salzburgi hazatérés után megláttuk a neten, hogy háromszor kell átszállni plusz Zell am See-nek nincs is vonatállomása, akkor jött az ÚJRATERVEZÉS: Menjünk el inkább Augsburgba, majd Burghausenbe. Igaz, hogy az egyik Münchentől keletre, a másik Münchentől nyugatra van, de az időnkből kitelik, ha pedig úgy döntünk, akkor ott maradunk az egyik helyen, majd onnan valahogy hazamászunk. Végül az először Münchentől vonattal 42 percre található Augsburgot vettük útba!
Először áldottuk az eget, hogy vasárnap mentünk oda, ugyanis az összes utca tele volt üzletekkel és ha nyitva vannak, akkor már muszáj betérni egy-egy boltba, akkor pedig tuti hogy csak úgy menekülnek az eurók a pénztárcából! Nos, később már annyira nem örültünk a zárt boltoknak, ugyanis a következő képen látható dómban a fényképezőmben található elemek bemondták az unalmast. Tény, hogy mióta megvan, folyamatosan fényképezünk vele, de én naívan azt hittem, hogy kitartanak az elemek akár 1-2 hónapig is, így aztán pót elemet sem tettem be a táskámba, pedig van az íróasztalomon egy csomaggal. Ez történt délelőtt 10-11 között, úgyhogy még jócskán előttünk volt az egész nap! Nem tudom hány embert megkérdeztünk, hogy "Elnézést, hol lehet itt elemet kapni?" Az összes megkérdezett először meglepődött, majd közölte, hogy "DE HISZEN VASÁRNAP VAN!". Igen-igen, de azért mégiscsak... Hát, nagyjából ne is reménykedjünk. Még egy hotelbe is bementünk megkérdezni, hogy van-e elemük, persze hozzátettem, hogy kifizetném, de semmi. Végül visszamentünk vonatállomásta, ugyanis az az egyetlen hely, ahol vasárnap a kajáldákon és kávézókon kívül más is nyitva van. Hihetetlenül örültünk, amikor az újságosnál megláttuk az elemeket, egyből meg is vettem, majd folytattuk az utunkat, mintha mi sem történt volna. (Azóta mindig hordok pótelemet a táskámban!)
Épp mise volt a dómban
A legviccesebb hamutartók a kukákon Augsburgban vannak!
Szökőkút szökőkút hátán, de azt hiszem a macskaköves utak adták meg igazán a város hangulatát, ami egyből megfogott!
Amikor a "Furi bazmeg gyere má'!" kiáltásra nagyon nem bírják már a mosolyt levakarni magukról az emberek, akkor tuti hogy magyarok állnak mellettünk. Persze utána a "Wáá, a csöcséből jön a víz!" sem segített nagyon a helyzeten.
Perlachturm - fel is mentünk a 260 lépcsőfokon! Amikor felértünk a jegyárusító bódéban (mert hogy furcsamód nem lent volt a jegyeladás) egy öreg néni ült. Na ha ő most minden nap megteszi ezt az utat, akkor respect! Ha pedig külön kis liftje van, akkor igazán megmutathatta volna :P
Ki hinné, hogy az nem egy tv torony, hanem egy hotel?
A torony mellett lévő városháza
A dóm fentről, ahol voltunk
Lefelé már egyszerűbb valamivel
Rathaus (városháza)
A városházában egy ingyenesen megtekinthető kis kiállítás a város nevezetességeiről
Mini-Perlachturm
Minivárosháza - Rajta a tobozzal, ami a város jelképe
Puszi Brechtnek! (Kizárólag a csodás kötelező olvasmáyokért, amiket egyetemen kaptunk tőle...)
Bertold Brecht szülőháza, be is lehetett menni.
Nem lehet rossz ilyen hangulatos helyen élni: hídon át vezet az út a házba.
Mini-Velence
Tökéletes rálátás a házak között folydogáló patakra és egy-egy sör - nem is kell más!
Németországban akárhová megy az ember nyáron: Fest Fest hátán!
Egy kis bajor zene
Belebotlottunk egy bolhapiacba (miért is ne? :P), amit egy templomban rendeztek! Volt ott minden: gyerekcuccok, sörpadok (igen, a templomban!!!), kaja és pia
Ez Németország: olcsóbb a sör (Helles) mint a víz!! :D
Majd irány Burghausen! Először Münchenbe kellett visszamennünk, majd ott átszállni a Mühldorf, majd a Burghausen felé tartó vonatra. Kevesebb, mint két óra volt az út Burghausenbe és mivel Bayern Tickettel mentünk, csak egyszer kell kifizetni a jegyet majd egész nap korlátlanul lehet utazni bármerre.
Sommerfest a Wasserplatzon, nagyon hangulatos volt!
Burghausen arról híres, hogy itt található a világ leghosszabb vára: több mint 1 km hosszú az épület, ahonnan tökéletesen rá lehet látni a folyóra és a lentebbi területekre. (Úgy érzem hazudnék, ha eltitkolnám a kis bakim, miszerint voltam olyan béndzsa, hogy az internetes cikk melletti képet kerestem a várról - csakhogy nem is erről a várról volt kép a cikk mellett! - így már rég a vár területén sétálgattunk, mire felvilágosított a büfés néni, hogy EZ ITT a világ leghosszabb vára... :P)
Óváros
Persze cicát mindenhol találunk ^^
"Street of fame" - Hírességek sétánya jazz kiadásban
Egy név a sok közül, akikről persze fingunk sem volt, hogy kicsodák
Eszméletlenül jól mutattak a színes házak
És a határ! Pont mint anno Liechtenstein és Svácj között, itt is egy híd választja el a két országot. Itt a híd egyik fele még Németország, Burghausen, a másik fele pedig már Ausztria, Ach (milyen hülye városnév...)
A híd közepén pedig Ikarosz próbál épp szárnyra kapni
Azért örülök, hogy sikerült elemet találnunk délelőtt és ezt a kirándulásunkat is megörökíthettem képek formájában. Furival arra jutottunk, hogy akárhová mennénk baromi jól éreznénk magunkat, de eddig nálam akkor is Augsburg a nyerő, nála pedig Nürnberg viszi a pálmát. :)
A gyerekekkel egész hétvégén nem találkoztam, ugyanis amikor elmentem itthonról, ők még aludtak, amikor pedig hazajöttem, már ágyban voltak. Jót tesznek ezek a hétvégék, mert bármennyire imádom ezeket a kölyköket és bármennyire repül az idő, azért rendesen le tudnak szívni az öt nap alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése