Szerda délután hamarabb szabadultam, ugyanis fogorvoshoz vitte az anyuka a gyerekeket. Hazatérve ki volt akadva, hogy a kislány nem volt hajlandó kinyitni az orvosnál a száját. Mondta, hogy mindennel próbálkoztak: rózsaszín tükör volt az orvosnál, rózsaszín eszközök, rózsaszín párna a széken, tv az orvos feje felett, amin mese megy stb. Már mindenki ott volt a rendelőből, hogy eltereljék a figyelmét, úgyhogy megdolgoztak azért a szájba-kukkantásért (csak ellenőrzés volt). Na még mindig jobb, mint Babérlevélnél Törökországban, ugyanis ő annyira hisztizett, hogy egy órás próbálkozások után mindenki feladta. Végül be kellett nyugtatózni a gyereket, hogy hogy kicsit bekábuljon és meg lehessen csinálni egy barázdazárást a fogán. No comment...
Este az anyuka a gyerekekkel illetve két barátnőjével és annak a gyerekeivel a sarkon lévő görög étterembe mentek. Mentem velük, ugyanis nem akartam az utolsó estémet egyedül tölteni a házban, azért olyan sokáig nem tart a pakolászás nálam, akármennyire is jár közben az agyam mindenfelé, illetve hiába ott van a sarkon az étterem, még sosem voltam ott. Illetve egyszer beültünk volna Furival egy sörre, de annyit kellett várni, hogy odajöjjön valaki az asztalunkhoz és felvegye a rendelést, hogy felálltunk és elbicóztunk inkább egy másik helyre. Megjegyezném, a kiszolgálás most sem volt jobb, de annyira a kaja sem. Muszakát rendeltem, de nem volt a legjobb: anno a Z család rendelt néha görög étteremből és ott nagyon nagyon finom muszakát ettem, amit hetekkel később én is ugyanolyan finomra el tudtam otthon készíteni. Az ouzo, amit viszont a ház ajándékaként mindenki megkapott, nagyon finom volt illetve anyukáékkal ittunk egy-egy hugot, ami egy pezsgő alapú mentás koktél. Elbámészkodtam meg hallgattam a szülők fecsegését, majd hazaindultunk. Még biztosítottam a kisfiút, hogy holnap találkozunk, mert már nagyon ölelgetett és könnyezett a szeme, de tudtam, hogy ez így lesz. Nagyon megszerettem őket, ők is engem és a két gyerek közül a kisfiú az, aki már jobban felfogja a távozásomat.
A bőröndömet végül 21 kilóval zártam, úgyhogy kipakoltam még egy pár dolgot és otthagytam a szülőknél egy dobozban. Oktoberfest idején majd úgyis meglátogatom őket egy vacsora/ebéd erejéig és elhozom a dobozt. Végül 19 kg lett a bőröndöm, biztos, ami biztos, nem akarok a reptéren külön fizetni azért, amit meg lehet oldani.
Még szerda este nekiálltam a fürdőszobám és a hálószobám kitakarításának, amit csütörtökön délelőtt be is fejeztem. Minden fiókot és szekrényt kitakarítottam, amit használtam, ugyanis nem szeretem magam után mocskot hagyni, főleg mivel anno én is megtaláltam az előző óper hajszálait mindenhol, ergó a takarítónő valamit nagyon elbaszott. (Mint mindig! Megjegyezném, hogy minden héten nekem kell utána lepakolnom az asztal tetejéről a székeket a konyhában és a nappaliban is. Nem a plusz munkával van bajom, hanem azzal, hogy ez az ő feladata lenne, ugyanis már rég felszárad már a padló, mire indul a házból.) Illetve tudom, hogy másnap jönnek a nagyszülők Dublinból és valószínűnek tartom, hogy az óper-szobában fognak lakni. Kimostam az ágyneműt és a törölközőket is, úgyhogy tényleg mindent rendben hagytam. Végül pedig a kulcsomat és a telefonomat jól látható helyen hagytam az utódom számára és bezártam az üres szoba ajtaját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése